11.a osztály Lengyelországban

Beküldte rakovszkya – p, 2023-06-23 00:00

Idén az osztállyal egy hetet töltöttünk Lengyelországban. Osztálypénzből és a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával jutottunk el Małopolskába, ami a Kis-Lengyelország nevű megye. Több helyen is jártunk Zakopane és Krakkó környékén.

Május 29-én, hétfő hajnalban indultunk, első megállónk Szlovákiában, Kassán volt. Két óránk volt bejárni a várost. Megnéztük a Szent Erzsébet katedrálist, a Jákob palotát és sok minden mást.

Ezután Nedec vára felé vettük az irányt. Az osztályból ketten előre felkészültek a várral kapcsolatos tudnivalókból, így rendkívül informatív pár órát tölthettünk el. Mindenkit lenyűgözött a várból látható táj.

Ezt követően a debnoi a templomot néztük meg, melynek különlegessége, hogy fából épült. Hallhattunk egy magyar nyelvű tájékoztatót a templom történetéről.

Innen már csak egy kőhajításnyira volt a szállásunk. Nagyon hangulatos, több emeletes ház volt, egy hegyekkel körülvett faluban.

Az éjszaka kipihentük a hosszú buszút fáradalmait és újult erővel vehettük az irányt Zakopane felé. Felvonóval jutottunk fel a hegyre, ahol egy séta után, fogaskerekűvel mentünk le a városba. Itt is körülnéztünk és kipróbáltuk a híres zakopanei sajtokat.

A délutáni programunk tutajozás volt a Dunajec folyón, mely hosszú kilométereken keresztül Szlovákia és Lengyelország határát képezi. A 2,5 órás út alatt, a táj szépségétől mindenkinek elállt a lélegzete. Mindkét oldalon meredező hegyoldalak fogták közre a folyót. Egy kisvárosban, Szczawniczában kötöttünk ki. A település érdekessége, hogy sok épületet egy magyar építész tervezett és a főutcát is róla nevezték el (Szalay József)

Két éjszakát aludtunk az első szálláson, így a harmadik napon elindultunk Krakkó felé. Az első megállónk Tarnow, Bem apó szülővárosa volt, ahol a mauzóleuma is található. Itt szintén egy osztálytársunk tartott érdekfeszítő előadást. Igazán egyedi hangulata volt a városnak, hiszen a főtér épületei a reneszánsz korból származnak.

Mielőtt elfoglalhattuk krakkói szállásunk, egy bányalifttel ereszkedtünk le 212 méter mélyre, Lengyelország legrégebbi sóbányájába.

Krakkóban egy remek hostelben szálltunk meg, és éppen megérkeztünk vacsorára. Szerencsére, mert már nagyon éhesek voltunk.

Este a tanárokkal bementünk a belvárosba - emi szerencsére nagyon közel volt a szálláshoz - és az esti fényekben megnéztük a különböző nevezetességeket.

Csütörtökön viszonylag korán kellett indulni, mert még nappal is elmentünk a belvárosba, ahol megnéztük a Visztula partját, a Smocza Jama nevű sárkányt (ami egy szobor, és tényleg tüzet okádott!) valamint a várat is, csak az sajnos még zárva volt. Krakkó belvárosát is egy osztálytársunk mutatta be, aki alaposan felkészült a látnivalókból.

Azután villamossal átmentünk a XILO iskolába, ahol nagyon kedvesen fogadtak minket. A tornaterembe mentünk, ahol ott várt már egy osztály, és akik mellé rögtön leültünk a tornamatracokra. Itt közösen kellett kitöltenünk egy lapot, amire magyar és lengyel szólásokat és nyelvtörőket írtunk. Vicces volt, amikor megpróbáltuk felolvasni a mondatokat a másik nyelven. Ezután kint az udvaron táncoltunk először polonézt, amit beöltözött lengyel diákok tanítottak nekünk. Majd az osztályból 4 pár eltáncolta a kalotaszegi koreográfiát, amire készültünk. Végül megtanítottuk őket moldvai drumujt táncolni. Nagy sikerünk volt.

Délután ketté vált az osztály. Az egyik fele a lengyel diákokkal együtt bement a városba, és a lengyelek mutattak nekünk egy-két jó helyet. A másik fele busszal Auschwitzba ment, ahol megnézték a múzeumot. Ez nagyon megrázó volt, de maradandó élményt jelentett mindenkinek.

Este a szálláson, a vacsorán találkoztunk ismét. Vacsora után újra bementünk a belvárosba, ahová ezúttal a lengyelek is eljöttek, és együtt töltöttük velük az estét, amíg vissza nem kellett mennünk.

Utolsó nap, péntek reggel mindenki fáradtan összepakolt, aztán el kellett mennünk gyalog a buszig. Ez jó messze volt, mert Krakkóban nehéz leparkolni. Innen tömegközlekedéssel (139-es busszal) mentünk újra a lengyel iskolába, ahol még sétáltunk egyet a környéken az osztállyal. Bejártuk a Nowa Huta nevű városrészt, és végül egy nagyon szép tó mellett sétáltunk még egy órát, ez alatt kellett elbúcsúzni a helyiektől.

Amikor mindez befejeződött, akkorra értünk jött a busz, és hazaindultunk. Az úton a legtöbben aludtak, néhányan zenét hallgattak vagy játékokat játszottak.

Nagyon élveztük a kirándulást, az egész osztály egyöntetűen azt gondolja, hogy ez volt a legjobb kirándulás, és örülünk, hogy eljutottunk Lengyelországba.